Amikor végigmentünk az iskolán, mindig azt hallottam, ezt az iskolatörténeti vitrint is a kollégáimmal rendeztem be, ezt a falfestést is én készítettem, szülők segítettek benne. Látszik, hogy megérdemelten kapta március 15-én az Év Közalkalmazottja díjat Tóth Tamásné Rick Katalin, a Garay intézményvezető helyettese – vele beszélgettünk.
1996 óta tanít a Garayban.
Tulajdonképpen én itt kezdtem el az általános iskolát is. Fóti vagyok, itt is tanultam, és amikor végeztem a tanítóképzőn (a Zsámbéki Katolikus Főiskolán), akkor az akkori igazgató, Lipták János igazgató úr, aki nekem anno az osztályfőnököm volt, hívott vissza, hogy mit szólnék, ha itt taníthatnék. Én ennek nagyon örültem s kapva kaptam az alkalmon, hogy bizonyíthassak. De nem ez az egyetlen szakmám, eredetileg szülésznő vagyok. Volt olyan diákom, aki a kezeim között született, és utána én tanítottam őt. Miután családom lett, már nem akartam az éjszakázást, s ekkor lettem szülésznőből tanítónő. Egy lányom van, aki szintén tanító néni lett, hegedűművésznő és hegedűt tanít. Ő szegedi, de Budapesten tanít – úgyhogy egy kicsit bejárjuk így az országot. Van egy gyámfiam is, aki az érettségi előtt áll.
A kitüntetés átadásakor kiemelték, hogy pályázatírásban nagyon jó eredményeket ér el.
Az iskolában én írom a pályázatokat. Hála Istennek, az Erasmus pályázaton második alkalommal veszünk sikeresen részt. Ez a mostani egy ötéves ciklust foglal magában. Kisebb projekteket valósítunk meg, ebben a tanévben 48-at. Most is egy diákcsoportunk Máltán van angolt tanulni, illetve a fenntarthatóság témájában tanulmányokat folytatni. Vannak más programok, például a prevenciós pályázatok (drogprevenció, játékszenvedélyprevenció). Itt nem csak élményeket nyerünk, hanem komoly pénzösszegeket is. Sajnos az iskolánk egy régi épület, de a pályázatok segítségével “tudunk hozzátenni egy kicsit”. Az önkormányzatnál részt veszünk az évente kiírt sport, környezetvédelmi és kulturális pályázatokon. A 7. osztályosok Határtalanul pályázata keretén belül minden évben a gyerekekkel a környező országok magyarlakta településeire tanulmányi kirándulást szervezünk.
Azt is megemlítették, hogy a digitális oktatás alapembere.
A diplomám egy része az informatika, ezt tanítottam a gyerekeknek is, amíg az óraszámok engedték. Most már lassan 20 éve, hogy egy pályázaton egy okostáblát nyertünk, amin saját interaktív programokkal írom a tanóráimat. Akkor a Smart okostáblára írható programokkal szintén részt vettem pályázatokon, és minden órát ezekkel színesítek, sokkal élményszerűbb az oktatás így. A digitális oktatás segítésére pedagógus társaimnak módszertani napot tartottunk az informatikai munkacsoporttal.
Tanulmányi versenyeken hogy szerepelnek a tanítványai?
Ebben a tanévben matematikai és énekversenyeken indítottam a diákjaimat. A Zrínyi, Bolyai csapatversenyen és a Kőrösi Csoma-versenyen az én diákjaim hozták el az első három helyet. Annyira büszke vagyok rájuk, tényleg akarnak, nagyon lelkesek, mindig kérdezik, hogy mikor lesz a következő verseny. A Világtájoló versenynek most lesz a hatodik fordulója, ahol idáig gyönyörű eredményeink vannak. A nyelvészversenyt is említhetném, ahol szintén továbbjutó gyerekeink vannak. A népdaléneklő versenyre negyedikeseket vittem, nagyon élvezték a gyerekek. Az egyik kiemelkedő versenyem a közlekedés biztonságra nevelés. Ezt most már huszonöt éve csinálom. A rendőrségre már úgy megyünk a gyerekekkel, hogy visszavárnak bennünket. Ezen a versenyen mindig a dobogón végzünk, hála Istennek.
Pedagógia célja, hogy a tanulók fontosnak érezzék magukat.
Azt gondolom, ahogy a gyerekek belépnek az iskolába, mindenkinek a saját tehetsége megmutatkozik. Van, aki testnevelésből, van, aki matematikából jó. Akinek nagyon jó logikai képessége van, bontakozzon ki abban, de van, aki gyönyörű verseket ír. Volt egy tanítványom, aki olyan verseket írt, hogy állandóan kiplakátoztuk, hogy a többiek is megismerjék. Saját mesekönyvet is írtunk a gyerekekkel A mi mesénk címmel. Ez is egy pályázaton, versenyen keresztül sikerült, már nem az első alkalommal – négyévenként szoktuk ezt elkészíttetni. Ebben olyan gyerekek is részt vesznek, akik kicsit visszahúzódóbbak, de mégis ki tudnak bontakozni az íráson keresztül. Nagyon fontosnak tartom azt is, ha a gyermek lassúbb tempóban tud csak haladni, akkor az életkori sajátosságának megfelelő, fejlettségi szintjéhez mért feladatokkal segítsük meg őket.
Szokott műsorokat is szervezni az iskolában.
Igen, például a bábjeleneteket, amiket az országos versenyekre én írok, azokkal iskolánk diákjait is játékosan tanítjuk.. Ezekben nem csak a közlekedésbiztonság kérdésével foglalkozok, szerepel benne például a kézmosás fontossága, vagy az egymás elfogadásának jelentősége. Az Országos Közlekedési Bábversenyen már 25 éve veszünk részt a vezetésemmel. Ezeken keresztül szólítjuk meg a kisebbeket, akik a legveszélyeztetettebbek. Egyre kevesebbet mennek gyalog a gyerekek, mindig hozzák, viszik őket. Bizony mikor egyedül vannak hagyva, az nagyon nehéz. Segítünk nekik megtanulni, hogyan biciklizzenek, hogyan menjenek az utcán. Az óvodákkal is tartjuk a kapcsolatot, oda is kimegyünk és ott is bábozunk, máskor a rendőrség hív meg. A MOM Parkban voltunk legutóbb, ahol gyermeknapon előadtuk a darabunkat.