Az “Egy falu, amelyet az egész világ épít” – 100 éves a fóti Suum Cuique-telep című nagyszabású kiállítás megnyitója vasárnap délután volt a Vörösmarty Művelődési Házban.
Majdnem pontosan 100 évvel ezelőtt, 1922 május 25-én Horthy Miklós kormányzó avatta fel ünnepélyes keretek közt a Suum Cuique (mindenkinek megadni a magáét) nevet viselő mintaközséget. A telepet egy szociálisan érzékeny arisztokrata hölgy, gróf Apponyi Franciska hozta létre az első világháború károsultjainak (hadirokkantak, hadiárvák, hadiözvegyek) megsegítésére. A megnyitón ott volt a most is Fóton élő gróf Károlyi László, Apponyi Franciska unokája és felesége, Károlyi Erzsébet grófnő.
A telep területét gróf Károlyi László és felesége, Apponyi Franciska vásárolta meg, de az épületek felépítésének finanszírozására nagyszabású adománygyűjtést kezdeményeztek. Gróf Apponyi Franciska összesen 45 országba küldte el felhívását (magyar mágnásokhoz, vállalatokhoz, külföldi barátokhoz, államférfiakhoz), és kiterjedt kapcsolatrendszerének köszönhetően kérése megértő fülekre talált. Az évek során 18 külföldi ország járult hozzá adományokkal egy-egy ház felépítéséhez. Számításai szerint egy ház felépülése 2500 pengőbe került. A 25 évre szóló kamatmentes hitelt negyedévenként kellett törleszteniük a szerződő feleknek, a ház adásvételi szerződéssel került a birtokukba. A visszafizetett összeg visszakerült a Suum Cuique Alap kasszájába és abból újabb házak épülhettek fel. Ezt nevezte Apponyi Franciska forgótőkének – mesélte Lévai Sándorné, a Fóti Értéktár Bizottság elnöke a telep keletkezésének történetét.
Dr. Vass György, a város polgármestere köszöntötte a résztvevőket. Rövid beszédében kiemelte, hogy “2016 óta szobra van Apponyi Franciskának a városban – a mai kiállítással és a közeljövőben kialakításra kerülő Suum Cuique múzeummal szeretnénk méltó módon tisztelegni emberi nagyságának”.
Gróf Károly Lászlóné, Erzsébet asszony köszönetet mondott többek közt az Értéktár Bizottságnak, Balogh Dávidnak és minden segítőnek, amiért gondoskodnak arról, hogy “Fanni mamát” ne felejtsék el.
Balogh Dávid, a kiállítás kurátora mutatta be a tárlatot. Mint elmondta, egy évvel ezelőtt kezdte meg – tudatosan készülve az évfordulóra – az Értéktár Bizottság a telep történetének feldolgozását. Ez nagyon specifikus feladat volt, mert egy városrész, Fótújfalu múltját kellett feldolgozni, sőt, annak is csak arra a 61 házára vonatkozó anyagát, amelyek gróf Apponyi Franciska áldozatvállalásának eredményeként épülhettek fel. A munka részeként például interjúkat készített az egykori telepen lakó családok leszármazottjaival. Ez 100 év távlatából nagyon nagy kihívás volt, mivel mára szinte teljesen kicserélődött a lakosság – mindössze néhány család leszármazottjai élnek a mai napig ezen a területen.
A kiállítás szakmai anyaga levéltári kutatásokból, korabeli cikkekből és adatközlők által készített interjúkból íródott. Balogh Dávid elmondta, hogy a látogatókat baloldalt kilenc adománytábla fogadja, ami igazán kuriózumnak számít, hiszen az évtizedek folyamán sajnos rengeteg megsemmisült közülük. A kiállításnak hét, paravánon bemutatott szekciója van, melyek összekapcsolódnak és egymásból következnek. Az első két paraván a telep nagyszabású projektjének az előzményeit taglalja, címei: “A fótiak az első világháború sodrában”, illetve “Gróf Apponyi Franciska az első világháború károsultjainak védelmezője”. Ez utóbbi bemutatja a grófnőt és önzetlen segítségnyújtását. Itt esik szó a grófnő által létrehozott két nagyobb szervezetről, melyek tevekénysége több esetben összefonódott: Fót Község Segítő és Népjóléti Bizottsága, illetve a Suum Cuique Házépítő Alap.
A harmadik paraván az “Az első téglától az avató ünnepségig” , míg a negyedik a “Megtört sorsok, a Suum Cuique lakótelep egykori lakóinak történetei” címet kapta. Az ötödik címe: “Boldog sziget az élet tengerében, a Suum Cuique-telep mindennapjai”. A következő szekció “Az 50. ház avatása, fejlesztési tervek és azok elmaradása”, míg a hetedik “A Suum Cuique-telep jelene és jövője”.
A köszöntők és előadások közti programban felléptek az Apponyi Franciska Óvoda óvodásai, illetve Visnyai Viki hegedűn és zongorán, Lőrik Bálint csellón és Vida Ferenc brácsán.
Tudósításunkat gróf Apponyi Franciska gondolatával zárjuk – “Ezek a házak mindenkorra tanújelei maradnak majd annak az emberbaráti tevékenységnek, amellyel a győztes és semleges államok a háború befejeztével a legyőzött országok segítségére siettek. Az a hálaérzés, melyet a község lakóinak egész generációi fognak érezni azok iránt a nemzetek iránt, kiknek otthonukat köszönhetik, kétségkívül hozzá fog járulni ahhoz, hogy annak a békének a helyét, amit papírra vetnek, lassanként elfoglalja az a béke, mely a szívekbe van beírva”.
