A Somlyó-tónál találkoztam az alkotótábor vezetőjével, Kiss Eszterrel és a tábor résztvevőivel, akik épp akvarellt festettek a szabadban. Tehetségápolás, szaktábor és kreatív időtöltés várta azokat a gyerekeket, akik július 5-től öt napon keresztül Kiss Eszter képzőművész irányításával vettek részt az alkotótáborban.
Amíg a gyerekek belefeledkeztek a munkába, addig Kiss Eszter képzőművésszel beszélgettem a táborról, amit több mint tizenöt éve vezet nyaranta.
„2005-ben kezdtük el az első fóti alkotótábort, akkor még a népművészeti iskola berkein belül, majd a Németh Kálmán Emlékház múzeumpedagógia programjaként folytattuk, mivel ott voltam gyűjteménykezelő és múzeumpedagógus. Amióta nyugdíjba mentem, második éve szervezem Sára lányom segítségével, aki az Iparművészeti Egyetem fotó szakán tanul” – kezdte a beszélgetést a táborvezető.
Hány gyerek jelentkezett az idén?
15 gyerek jött a táborba. A szülők többsége azt gondolja, hogy mivel ez egy nyári tábor, akkor szabadidős jellegű foglalkozásokkal várjuk a gyerekeket. Ez nem hobbi elfoglaltság, hanem képzőművészeti alkotótábor, vagyis kimondottan tehetséggondozó szaktáborként működünk, ahol egy héten át komolyan teljesítenek a gyerekek. Nagyon tehetségesek, elmélyülten dolgoznak, persze sok játékos szünettel.
Milyen korosztályt szólítanak meg?
Az első hat osztály diákjai vehetnek részt ezen a héten. A nagyobbaknak két hét múlva indul egy másik turnus, ahol a 7. osztályosok a legfiatalabbak és még anyukák is jelentkeztek. Vannak régi tanítványaim, akik folyamatosan követnek az elmúlt tíz évben. A képességre épülő tantárgyak meglehetősen pedagógusfüggők, mint a művészeti nevelés is. Jónéhány tanítvánnyal összeszoktunk már. Az öt nap alatt napi hét órában kisebb szünetekkel folyamatos, intenzív alkotási munkában vesznek részt a gyerekek. A héten Wass Albert egyik meséjét, a Mese az erdőről című könyvét dolgoztuk fel. Ezt a mesét a szerző a fiainak írta Németországban, de a felnőtteknek ugyanúgy szánta, mint a gyerekeknek. Három embertípusról szól a mese: a rontó, a gyűjtögető és a látó emberről. Azt láttam, hogy a gyerekek is elfogadták ennek az igazságát és azonosulni tudtak vele. Lerajzolták a figurákat, ki is vágtuk őket és bábszínházi elemekkel el is játsszuk egy kicsit. Ehhez végeztünk előtanulmányokat az erdőben, a tanösvényen, ahol madarakat, erdei motívumokat, köveket, sziklát, fákat, virágokat rajzoltunk. A látvány után ki tudják egészíteni a gyerekek a fantáziájuk saját erdejét.
Ennél a korosztálynál még keveredik az ösztönösség és a tudatosság. Vannak első táborosaink is, akik nagyon rá tudtak hangolódni a közös munkára. Amikor az erdőt, a tájat festik, akkor a saját forma- és színviláguk is megjelenik. Biztatjuk őket arra, hogy vegyék észre, mennyi tónus- és színárnyalat van a víztükrön, a fákon, a fa kérgén. Vegyék észre a fény- és árnyékhatásokat. Látvány után dolgoznak, de örülünk annak, ha azt a saját benyomásuk alapján alakítják. A szülők pénteken, az utolsó nap végén nézhették meg az erről készült munkákat, a kiállítást, a gyerekek beszámolóit.
