Petrezselyem Károlynak nem volt szüksége arra, hogy otthonának dekorációjára vagyont költsön, hiszen saját faragott alkotásai díszítik lakásának falfelületeit. A Kisalagon élő művész az élet minden területét művészi szinten éli, házát egyedül építette fel az első téglától az utolsóig, sőt, a munkagépeket is saját maga készítette, lelkileg és spirituálisan pedig Jézustól kap útmutatást.
„Hároméves voltam, amikor húsvétkor a templomban apám kezét fogtam, akinek azt mondtam, hogy ha felnövök, pap leszek. Apám ács volt, tetőfedő ezermester. Mindig néztem, ahogy dolgozik, és utánoztam. Barkácsoltam ollóval, mindennel, ami a kezembe került. Tőle örököltem az alkotási vágyat. Szüleim válása után anyám nem tudott eltartani minket és nevelőintézetbe adott a testvéremmel együtt. Az általános iskola után asztalos, faesztergályos akartam lenni, de ebben a szakmában túljelentkezés volt, ezért kaptafakészítőnek vettek fel. ’68-ban bevonultam katonának, ott kezdtem el faragni, ajándékokat készíteni a szüleimnek, testvéreimnek. 1972-ben nősülés után az újpesti bútorgyár asztalosműhelyében kezdtem el dolgozni”- meséli magáról Petrezselyem Károly.
Ötven évvel ezelőtt a katonaságnál bicskával készítette el a művész az első munkáját, ami három ősemberfejet ábrázol. Azon kevés alkotók közé tartozik, aki nem tud megrendelésre dolgozni. A faragás technikai és esztétikai minősége mellett az információ átadása ugyanannyira lényeges számára.
„Mondanivalónak kell lennie, mert anélkül nem tudok hozzányúlni az anyaghoz. Ilyenkor jön a lélek, Krisztus lelke, ami megszáll és elkezdek faragni. A prófétáknak is a Szentlélek mutatta az utat. Én sokat álmodok. Annak idején azt álmodtam, hogy egy táblát fogok a kezemben. Ez az álom azt akarta sugallni nekem, hogy a kezeim között életre kel a fa.”
A faragást autodidakta módon sajátította el Petrezselyem Károly, aki bükkfát és a gyertyánfát fogott talán legtöbbet a kezei között. Faipari munkásként 1000 %- ban teljesített egykori munkahelyén, a bútorgyárban. Táblaképeihez a bükkfát használta fel legtöbbször.
„Addig nem nyúlok hozzá egy munkához, amíg nincs mondanivalója számomra. Nekem kevés a forma, kell, hogy legyen üzenete is. Amikor elkezdtem faragni, akkor úgy éreztem, hogy Istennel kapcsolatban tudok üzenni az embereknek. 1978-ban egy ismerősöm ajánlotta, hogy bemutat Németh Kálmánnak. Átmentünk hozzá, elvittem egy művem, hogy tekintse meg, illetve tanácsot is kértem tőle. Olyan munkákat akartam készíteni, amiben örömöm lelem. Kálmán bácsi hívta fel a figyelmem a történelmi témák iránt. Születésnapjának a 100. évfordulójára a diófámból faragtam egy büsztszobrot Németh Kálmánról, amit a róla elnevezett emlékházban állítottak ki.”
Petrezselyem Károly 1998-ban készítette el A fóti dal című művét, természetesen Vörösmarty Mihály versének inspirációja által. Lakásában több történelmi témájú alkotást fedeztünk fel, műveinek nagy része pedig vallási hitének terméke.
1982-ben családját elkerülte egy komoly baleset, amelyet isteni beavatkozásként, a Szentlélek megjelenéseként élt meg a művész. Ekkor állított a házuk elé egy keresztet. Lakásuk állandó kiállítótérként is működik, ahol iskolások, csoportok látogatását mindig nagyon szívesen fogadják.
1994-ben volt az első kiállítása Fóton, azóta a Vörösmarty Művelődési Ház több önálló és páros kiállítást is szervezett számára. 2019-ben rendezték az utolsó kiállítását, épp a pandémia előtt. Kérdésünkre, hogy melyik alkotását tartja fő művének, nem tudott válaszolni. Számára az összes faragvány, táblakép egy egységet alkot, amiket, ahogy a kisalagi művész mondja: „Lélekkel faragok”.
