Március 2-tól olvashatjuk a Vörösmarty Művelődési Ház blogján az Egy szabadnapos apa feljegyzései című sorozatot, melynek írójáról annyit tudtunk meg az elmúlt nyolc részben, hogy kétgyermekes családapa, aki szabadnapjai történéseit, kalandjait írja meg rendkívül olvasmányosan. Annyira, hogy írásai a legnépszerűbbek a művelődési ház blogján. A saját élményeit megíró szerző gyakran emlegeti szerelmét, Angeline-t, aki elkíséri őt, sőt elrepíti Fótra vagy a környék bármelyik településére. A blogíró szenvedélyes motoros, korábbi írásában már abba is beavatta az olvasókat, hogyan alakult ki a vonzalma kamaszkorában a motorok iránt. A blog szerzőjét kérdeztük az írásról, a motorozásról és természetesen Fótról is.
Hogyan kezdődött az együttműködése a Vörösmarty Művelődési Házzal?
Jarabin Kinga rendezvényszervező kért fel arra, hogy írjak blogot a művelődési háznak, mivel látta az élménybeszámolóimat a Facebookon egy túramotoros csoportban.
Mikor kezdett el komolyabban foglalkozni az írással?
Korábban nem igazán vetettem papírra a gondolataimat, de a munkám miatt szükség volt arra, hogy viszonylag sokat írjak. Innen jöhetett ez a készség, gyakorlat. Lassan alakult ki, hogy a saját gondolataimat is elkezdtem megfogalmazni és formába önteni.
Miért pont „Egy szabadnapos apa feljegyzései” lett a blog címe?
Kinga azt ajánlotta, hogy főleg utazással kapcsolatos témáról írjak. Töprengtem a címen, mivel viszonylag sok az „Apa feljegyzése”, az „Apa meséi” vagy az „Apa tolla” cím, és tudtam, hogy csak a szabadnapjaim történései adhatnak muníciót az írásaimnak. Ebből adódott, hogy ez legyen a cím. Az Emu tollából pedig arra vonatkozik, hogy gyerekkorom óta Emu a becenevem.
Azt is eldöntötte, hogy Angeline is gyakori főszereplője lesz az írásainak?
Amikor megvettem a motoromat és elmentünk érte, akkor neveztem el Angeline-nek, mert a rádióban épp egy olyan dal ment, ami Angeline-ről szólt. A motorosok szeretik a motorjaikat kényeztetni, érzelmileg jobban kötődünk hozzájuk, mint az autónkhoz. Imádok motorozni, nemcsak kikapcsolódásként használom, hanem közlekedési eszközként is. Kétgyermekes családapaként nem sok szabadidőm van, amikor tehetem, akkor motorra ülök. Cinkotán élünk, főleg a környéken motorozok sokat. Gödöllő, a Dunakanyar, Fót és környéke gyakori úti célom.
Mit szól a családja az írásaihoz?
Igyekszem leírni azt, ami velem történik, és ahogy történik. A kisfiam kifejezetten örül annak, hogy írok és a feleségem is támogat. Jómagam inkább bátortalan vagyok, kevesebb önbizalommal, de a nézettségből adódó pozitív visszaigazolásból mindig kapok kellő impulzust a következő rész megírásához. Akik ismernek, azok közül sokan nem gondolják, hogy ezek az én gondolataim. Gyakran kérdezik is a feleségemet, hogy ezek valóban az én írásaim-e? Örülök, hogy meglepetéssel szolgálhatok az ismerőseimnek is.
Sokat olvas? Mi a kedvenc stílusa?
Szeretek olvasni. A háborús regények a kedvenceim. Katonacsaládból származom, talán ezért.
Szenvedélyes motorosként tünteti fel magát az írásaiban, így is van?
2018-ban kezdtem el motorozni, bár gyerekkorom óta szerettem volna magamnak egy motort, mint ahogy ezt meg is írtam egy írásomban. Három évvel ezelőtt jött el a pillanat, hogy a saját hobbimat megvalósítsam.
Sokat közlekedem motorral. Még a családi nyaralásra is úgy utazunk, hogy én motorral megyek, a család pedig autóval, és a célállomáson találkozunk. Teljesen leköti a figyelmemet a motorozás, mert annyi mindenre kell összpontosítani útközben. A vizes aszfalton egy falevél is balesetveszélyes lehet, vagy egy kamiont előzve a menetszél is okozhat meglepetéseket. Teljesen kikapcsol, ha csak erre koncentrálhatok. Amikor leszállok a motorról, úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna, felfrissülök és minden gondot elfelejtek.
Milyen ötletei vannak a további részekre?
Amit épp a szabadnapomon fogok csinálni, azt vetem papírra. Biztosan lesz motorozás és horgászat, bár nyolc rész után már én is érzékelem, hogy mi érdekelheti az olvasókat, ezért természetesen igyekszem kedvezni nekik. Sajnálom, hogy nem lehet beülni és meginni egy kávét akár Fóton a Somlyó tetején a Présházban, vagy máshol útközben. Fótot is igyekszem jobban megismerni, érdekel a múltja, és az is, hogy milyen a karaktere a településnek.
