A vendégeket Garas Médea a VMMH rendezvényszervezője köszöntötte, majd Csató Tamás festőművész nyitotta meg Schmatz Béla fotóművész Égő sziklák című tárlatát.
A programban ezután a kiállító művész néhány digiporámáját láthattuk – 3 perces művekben harmóniát alkotnak a fotók és a zene. Ebben az audiovizuális műfajban hang és kép, esteleg szöveg ötvöződik.
A megnyitó után a kiállító művésszel beszélgettünk.
Milyen kiállításai voltak korábban?
- Több kiállításom volt már festményekből és fotókból is, 30 körül járok már – az első 2014-ben volt a Fóti könyvtárban.
Fotóz, fest – más művészeti ágban is aktív?
- Igen, verset is írok.
Melyik a legfontosabb az Ön számára?
- Most már azt mondom, a fotózás.
A fotózás a fő tevékenysége?
- Igen, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a nejem a “szponzorom” – ő keres olyan jól, hogy én a “házi ember” vagyok és a ház körüli munkákat végzem.
Korábban hol dolgozott?
- A Chinoinban voltam informatikus 2014-ig, amikoris az egész kutatás-fejlesztés úgy ahogy van megszűnt. Akkor kétszáznál több embert elküldtek, köztük engem is. A cég akkor nagyvonalúan megajánlotta, hogy mindenki választhat valamilyen képzést magának, hogy könnyebben találjon aztán munkahelyet. A legtöbben nyelvképzést választottak, de én úgy gondoltam, hogy már eleget ültem 8 órát irodában, és így elmentem inkább egy OKJ-s fémműves tanfolyamra. Ott volt művészeti képzés is, és az ékszereket le kellett tudni rajzolni. A művészettanárom mondta, hogy van a festéshez tehetségem – így akkor kezdtem komolyabban foglalkozni vele. Kiskorom óta festek amatőr módon és ekkor próbáltam utána járni, képezni magam, művészeti táborokba mentem. Közben fotóztam is, és Csató Tamás inspirálására álltam át erre – ő mondta, hogy szerinte jobbak a fotóim, mint a festményeim és inkább ezzel foglalkozzak. Most az elsődleges cél a fotózás és mellesleg, majd ha az emeleti felújításunk elkészül (amit saját kezűleg csinálok) és helyreáll a műtermem, akkor folytatom a festést is.
Az írói tevékenységéről mondana pár szót?
- Gyakorlatilag már középiskolában kezdtem verseket írni. Jelent meg egy gyűjteményes, “vegyes” könyvem, amiben versek, fotók és festmények is vannak. Az 1999-es és 2000-es Kláris antológiában jelentek meg verseim. Két hete a Csepeli Művelődési Házban volt irodalmi estem a verseimből. Igazából a nejem mondja mindig, hogy az a jó,
ha én nem írok verseket – akkor nem vagyok olyan érzelmi túltengésben, ami kihozza belőlem a verset. Jobb, hogyha én boldog vagyok, csendben elvagyok és nem írok, mondja.
Szokott eladni a festményiből, fotóiból?
- Az önkormányzatnál a polgármester úr mögött lóg az egyik festményem, a fóti templomról a másik falon meg lóg egy grafikám.
A mostani kiállításon a képeknek nincsenek címei, hol készültek a felvételek?
- Ez szándékos volt, úgy vagyok vele, hogy azt hiszem a kép címadásával befolyásolnám a nézőt.
Azért érdekelne, hogy hol készültek az ebben a teremben kiállított képek?
- Az Antelope kanyon Utah államban található, gyönyörűszép narancsos-vöröses sziklákkal. Ezeket mindenki “erős színhatásra állított” kamerával fotózza, és én is így tettem. Úgy jönnek ki ezek a színek – egyébként kicsit tompább barnásabb árnyalatúak.
A másik terem képei már több helyszínen készültek, hol?
- A hátsó falon szintén amerikai képek vannak – 14 nemzeti parkot jártunk végig három évvel ezelőtt. A többi kép többek közt Hollókőn és az Adrián készült. Nagy kedvencem a víz, a köd és a tükröződések. Itt is van például egy kép a Corvin pláza nagyon érdekes tükröződéseiről.
Megkérdeztük Schmatz Béla feleségét is a “szponzorálásról”.
- Maximálisan támogatom, mert tehetséges, sokoldalú ember, sokféle művészeti ágban tud szerintem kiemelkedőt alkotni. Én meg egy ilyen két lábbal a földön álló valaki vagyok, sokkal nagyobb monotonitás tűréssel. A váci kórházban én vagyok a patológus osztály vezetője, orvos vagyok. Mi nem a tradicionális munkamegosztásban dolgozunk, hanem inkább fordítva.