Az 1956-ban Bécsbe menekült magyar emberek büszkeségét idézte fel Károlyi gróf felesége, Erzsébet asszony a fóti 1956-os megemlékezés kezdetén. Ő indította el a fáklyás menetet az Óvodakertbe, ahol a város vezetői és társadalmi szervezetek, intézmények képviselői koszorúztak.
Ébredj magyar!
Ma aludni gyalázat!
Vakondok szerep.
Kiss Dénes Velünk vagy ellenünk versével kezdődött a 20 perces ünnepi megemlékezés az Óvodakertben.
Az ünnepi beszédet Molnár Krisztina helytörténész mondta el. Édesapja sorsán keresztül szemléltette a Rákosi korszak szörnyűségeit. Fiatal apja orosz hadifogságból tért vissza és ügyvédként dolgozott, de 1951-ben elvitték. Csak 2 év múlva engedték el, szakmájában nem dolgozhatott tovább. Rakodómunkás lett, hogy 1956-ban ő is Budapesten tüntessen. 1958-ban halt meg egy villamosbalesetben, de a helytörténész azt érzékeltette, hogy ez talán nem volt véletlen.
Ezek után Molnár Krisztina a fóti 1956-os eseményeket idézte fel. Kiemelte, hogy bár a helyi gazdák fegyvert szereztek és körülvették a tanácsházát, ahol a kommunitsa vezetők húzódtak meg, egy helyi ember, Szőri János lecsendesítette őket. Nem volt önbíráskodás a településeen, ennek ellenére Szőri Jánost 1958-ban bebörtönözték és felelősségre vonták.
A beszédben szó esett a Nándorfehérvári csatáról, Trianonról és a rendszerváltásról is. Itt Molnár Krisztina megemlítette a 2006-os 1956-os megemlékezés után történteket. Magyarul nem tudó egyenruhásokról beszélve.
A szónok végül kijelentette: a gonosz legföbb ellenesége a hit, a család, a nemzet és a szülőföld.
Az ünnepség végén a székely himnusz is felcsendült, majd dr. Vass György polgármesterrel az élen koszorúkat helyeztek el.